Viszlát Brazília

Hát elérkeztem a brazíliai utam végére. Ezt a bejegyzést már itthonról, Magyarországról írom. Még mindig bennem van az a szomorúság és egyben vidámság is, ami a hazajövetelem előtt töltött el. Örülök, hogy itthon lehetek, de sajnálom hogy véget ért.

Az utolsó napokban elbúcsúztam mindazoktól a csodás emberektől, akik ezekben a hónapokban beléptek az életembe, akiket soha nem felejtek. Nem mondom, hogy nem volt sírás, viszont rengeteg gyönyörű emlékkel és fantasztikus élményekkel térek haza.

A brazil családommal szombat reggel indultam a são paulói Guarulhos repülőtérre. 4 órát utaztunk, de nem tűnt hosszúnak. Lehet hogy már hozzászoktam a távolságokhoz… vagy talán azért, mert a csodálatos emlékek jártak a fejemben.

A reptéren miután leadtam a poggyászomat és megkaptam a beszállókártyát, együtt ebédeltünk. Vidáman telt a délután, de aztán jött az a szívszorongató búcsú... Nehéz volt elköszönni. Egyszerre maradtam is volna, de haza is húzott a szívem. Mondták, hogy bármikor visszatérhetek, mindig szeretettel várnak, a családhoz tartozom. Végül megöleltem a fogadószüleimet, Paulót és Marcellát és könnyes szemekkel a biztonsági ellenőrzés felé már egyedül indultam.

A tranziton egy kicsit pihentem, sétálgattam. Találkoztam egy szintén rotarys cserediákkal, aki Németországban tölti a következő tanévet. Jó utat és csodálatos évet kívántam neki. Fura érzés, amikor hazafelé mész és egy olyan diákkal találkozol, aki csak most kezdi az évét. Később egy idős hölggyel is találkoztam, aki Magyarországról származik, a II. világháború után menekültek a férjével Brazíliába. Nagyon szimpatikus asszony volt.

Este negyed 8-kor indult a gép. Amikor felszálltunk, azon gondkoztam, hogy mennyire elképesztő volt ez a pár hónap, mennyire imádom Brazíliát!
Amszterdamig 11 és fél óra volt az út. Aludni nem igazán tudtam, így leginkább filmet néztem, zenét hallgattam. Őszintén szólva egyáltalán nem ízlett a reggeli, amit a repülőn kaptunk. Gumiízű rántotta volt, nem mondható étvágygerjesztőnek. Kicsit rosszul is lettem emiatt.
Amszterdamtól már csak 2 óra repülőút választott el Magyarországtól. Nagyon izgatott voltam, de fáradt is a sok utazástól.

Amikor Budapestre érkeztem vasárnap délután, már alig vártam, hogy átölelhessem az itthoniakat. Siettem megtalálni a bőröndjeimet és örömmel a kijárat felé indultam... Elmondhatatlan érzés, amikor ott várnak, azok akik a legfontosabbak!

Ezzel a bejegyzéssel lezárom a blogomat és a csodálatos hónapjaimat Brazíliában. Bízom benne, hogy hamarosan visszamehetek és láthatom a barátaimat, a brazil családomat és más gyönyörű helyekre is eljuthatok az országban. Brazília örökké a szívemben marad, beleszerettem.

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik végig mellettem álltak, a Rotary Klubnak, akik támogattak, és köszönöm nektek, olvasóimnak, hogy a blogon keresztül valamennyire ti is átéltétek velem együtt ezeket a hónapokat.

Hiszen a cserediákság olyan, mint hullámvasúton utazni. Egy kis félelem van benned, mielőtt elkezdődik. Aztán néha minden túl gyorsan történik ahhoz, hogy észrevegyük mi mellett haladunk el és olyan végtelennek tűnik. Egyik percről a másikra különböző irányokba, magasságokba kanyarodik, akár fejjel lefelé is átfordul. A helyeden kell lenned, és olyan váratlan, kedvezőtlen fordulatok is történhetnek, amik megdobogtatják a szívedet. Adrenalin és izgalom járja át az ereidet állandóan. De a végén boldog vagy, hogy volt bátorságod vállalni a kockázatot, hogy olyat csinálj, amitől sokan félnek.

És a cserediákság minden! A cserediákság valami, amit nem érthetsz meg, ha nem élted át...

Viszlát Brazília, hello Magyarország ;)

Számolom a napokat

Csak most döbbentem rá, hogy pontosan ott tartok, ahol néhány hónapja is: visszaszámolok... Visszaszámolom a napokat az indulásig. Fekete kereszttel áthúzok  minden egyes napot a falon lógó naptáron, és a pirossal bekarikázott napra pillantok. A napra, amikor elmegyek. Próbálom eldönteni, hogy örüljek, vagy sírjak. Gyorsabban, mint gondoltam az 1 hónap hirtelen 3 hétre, az a 3 hét 2-re változott és mielőtt észrevettem volna, a hátralevő napokat már a két kezem ujjain számolhatom; 10……9……8……7…6… 5…4…3..2..1.

Elhagytam az otthonom, anélkül, hogy tudhattam volna, hogy ez az év mit fog hozni, mit reméljek. Elhagytam a barátaimat, családomat, mindent, kivéve az életem egy kis részét 2 bőröndbe összepakolva könnyekkel a szememben, remélve, hogy minden úgy alakul majd, ahogyan reméltem. Miután túllettem a legnehezebb részen, elköszöntem mindenkitől, akit szerettem, a repülőn ültem félelemmel és izgalommal küszködve, tudva, hogy ez a repülő a világ másik részére visz, távol mindentől, amit ismerek és szembesültem azzal az ijesztő ténnyel, hogy soká lesz a következő alkalom, amikor megint átrepülöm az Atlanti-óceánt.

Végülis minden úgy alakult, ahogyan reméltem, talán még jobban is. Ahogy visszagondolok mindenre, amit megtapasztaltam, nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik mindezt lehetővé tették nekem, mindig kiálltak értem és bíztattak. Nagyon köszönöm a családomnak, a Rotarynak és az iskolámnak ezt a fantasztikus évet.

Az az érzésem, hogy az elmúlt egy évben többet tanultam, mint az egész 17 évemben. Megtanultam, milyen érzés egy új életet kezdeni, amikor senkit nem ismerek, megtanultam értékelni mindazt, amim van, jobban, mint valaha, megtanultam meghozni a saját döntéseimet és helyrehozni a hibáimat. Teljesen különböző életvitelt és kultúrát láthattam. Megtanultam gondoskodni magamról és függetlenné válni és kétszer is megtapasztaltam, hogy a beilleszkedés nem az élet legkönnyebb dolga, de soha nem adhatom fel. Mindig meg fogom találni a helyet, ahova tartozom. És azt is megtanultam, hogy még nehéz időkben sem hagyhatom, hogy lehangoljanak.

Talán szószerint semmi nincs már, amit kellemetlennek találnék, hiszen minden kínos helyzet ami megtörténhet, megtörtént…

Élvezd minden pillanatát az életednek. Éld, ahogy te akarod. Ne vesztegesd az időd aggódással. Utazz a világban!

A cserediákságom olyan volt, mint egy hullámvasút, minden heggyel, völggyel. Volt, amikor küzdenem kellett, de sosem fogom elfelejteni a csodás embereket, akikkel találkoztam, az elképesztő barátaimat, akiket szereztem, és a gyönyörű helyeket, ahol jártam, az isteni ételeket, amiket kóstoltam, és legfőképpen mindig emlékezni fogok, hogyan változtam a cserediákságom alatt.

Őszintén szólva nem akarok elmenni most, de mit mondhatnék? Az otthon, ahol a családom, barátaim és szeretteim várnak rám.

Itt az ideje, hogy elbúcsúzzak, összepakoljak és hazatérjek gyönyörű Magyarországra.

Hétvége a barátokkal

Jól telt a hétvégénk. Pénteken egy karaoke bárba mentünk. Nagyon vicces volt hahaha. Szombat este pedig a Jack pubba mentünk. Egy helyi együttes, Pedra Leticia játszott. Vasárnap délután grilleztünk.

Elérkezett az utolsó hetem itt Brazíliában. :( :( :(

Vissza a suliba

A héten 3 különböző iskolában is jártam hahaha.

Kedd reggel Paulóval mentem a CTI-be. Van egy új cserediáklány a suliban Németországból, Verena. Ő is a Rotaryval tölt 5 hetet Brazíliában. 2 tanórát Paulóval töltöttem, aztán Taynaraval és a német lánnyal beszélgettünk. Taynara készített nekem brigadeirót, beijinhót - a brigadeiro kókuszos változata, és bicho de pé-t - a brigadeiro epres változatát. Édesek voltak a kis bonbonok és nagyon finom!

Délután Marcella és én találkoztunk két német sráccal, Verenával és Kristóffal a bevásárlóközpontban. Egy órát töltöttünk velük, de a német diákok egyáltalán nem voltak szimpatikusak. Állandóan panaszkodtak és mitha mi nem is ülnénk ott...

Szerdán az UNESP egyetemre mentem Marcellával. Örültem, hogy végre megint láthattam az édes barátaimat, hiszen ezelőtt júniusban találkoztam velük. Csütörtökön az egész napot az egyetemen töltöttük. Reggel már 8-kor kezdődtek az órák. Ebédre jöttünk csak haza, de utána mentünk is vissza és egészen este 9 óráig maradtunk. Csak egy óra volt megtartva, így a délután nagy részét a barátokkal töltöttem. A portugál tudásommal is büszkélkedtem hahaha. Élvezem, hogy egyre jobban megy a nyelv és többet értek a beszélgetésekből is...

Thales fahájas brigadeirót készített nekem. Mennyire kedves! Imádtam! :D

Péntek reggel Marianával az UNIP-en jártam. Ez egy másik brazil egyetem, São Paulo a központja. Mari is mérnöki szakon tanul itt. Rengeteg fiú tanul a mechanikai részen, szinte csak srácok járnak oda! De élveztem, jó volt nagyon.

Rotary gyűlés

A hétfői Rotary gyűlésen prezentációt tartottam Magyarországról. Bár nem sok időt, csupán 10 percet kaptam az előadásra, bemutattam Budapestet, a nagyobb városainkat, a szép "magyar tengert". A kultúránkat, szokásainkat. Beszéltem a sporteredményeinkről, a sportolóinkról, akikre büszkék lehetünk és a feltalálóinkról is, akik a világ technikai fejlődését és a mai hétköznapjainkat meghatározó magyar műszaki találmányokat alkották.

A gyűlésen megismertem egy német srácot, és találkoztam Kristóffal, aki Egerből érkezett. Ők szintén a Rotary által töltenek néhány hónapot Brazíliában. Egy mexikói és egy német lánnyal is találkoztam, nagyon aranyosak voltak. Ők egy évet töltenek Brazíliában.

ARACAJUUU

Az Aracaju-n töltött hetünk FANTASZTIKUS volt!!!! Gyönyörű tájakon jártunk, isteni ételeket kóstoltunk! Az idő is csodálatos volt, sokat napoztunk, az emberek nagyon kedvesek voltak!

Sergipe a legkisebb állam Brazíliában, az ország észak-keleti partján helyezkedik el. Két másik állammal határos, délen és nyugaton Bahia, és északon Alagoas állammal szomszédos. Aracaju a főváros és a legnagyobb város az államban.

Aracajun sok strand van, a városrészek között játszóterek, focipályák, röplabda-, kosárlabdapályák vannak, lakóépületek, bárok, éjszakai klubok, éttermek, bankok, szállodák találhatók.

Aracaju neve az Arara (papagájfajta) és a Caju (kesu) szóból származik. Sok őshonos kesudió fát termesztenek itt.

Egy kicsit elmerültünk Északkelet-Brazília történelmében, kultúrájában is. A portugálok először itt Aracajun teremtettek kapcsolatatot Sergipe-pel. Az állam első és legfontosabb városa São Cristóvão volt, amely 1823-1855-ig volt Sergipe fővárosa. Aracaju-t 1855-ben alapították, majd 1889-ben vált Sergipe állam fővárosává.

Az 1930-as években Sergipe közismert lett a betyárokról, köztük Lampião-t, a "banditák királyát", aki csaknem egy évtizedig terrorizálta az államot, majd 1938-ban lefejezték. 

Lampião és felesége, Maria bonita (gyönyörű Maria)

Namoradeira - tipikus szerető figura Északkelet-Brazíliában (így várja az ablakban a szeretőit)

Sok szép kosarat, terítőt készítenek az itteniek.

Csodaszép kézzel készített terítő

Meglátogattuk az ócenáriumot, ahol láthattuk a mélyvízi világ egy részét. A tengeri akváriumokban kisebb cápák, teknősök és rengeteg színpompás hal úszkált. A délutáni etetéskor az állatgondozók kisebb halakat is dobáltak a tengeri ragadozóknak. Lehetőségünk volt a gondozó segítségével és felügyelete mellett megérinteni a cápát! Izgultam, egy kicsit féltem tőle, de egy élmény volt.

angolna

Cápasimogatás :D

Sergipe gyönyörű részeire utaztunk. Általában korán keltünk, legtöbbször 7-8 órakor indultunk. Érdekes, hogy már este 6 órakor sötétedett!

A napfelkelte gyönyörű volt!

Elmentünk a São Fransisco Canyonhoz, amely 213 km-re található Aracaju-tól. Reggel 7 órakor indultunk, és 3 órát utaztunk.

A canyon a jól ismert São Fransisco folyó mentén helyezkedik el. Ez a világ 5. legnagyobb hajózható folyója. A folyó egy völgyben képződött, eléri a 170 m-es mélységet is, és a szélessége 50 és 300 m között változik.
Csodálatos tájakat, sziklaalakzatokat láthattunk. Hajókáztunk a canyon hatalmas sziklái között és úsztunk a São Fransisco folyó kristálytiszta vízében. Dús növényzet és változatos növény- és állatvilág jellemzi ezt a tájat. Gyönyörű volt! Felejthetetlen élmény!

Xingo - vízi erőmű

Ellátogattunk Piranhas-ba is, amely egy történelmi városka Alagoas államban. A São Fransisco folyó partján helyezkedik el. Sokat sétáltunk, érdekesek voltak a kis színes házak, amik jellemzőek Brazília északi részére.

Egy napot töltöttünk Mangue Seco-n, amely egy kis halászfalu Bahia állam északi részén, mintegy 300 lakossal. A falu közel fekszik a Real folyóhoz, ami a határ Aracaju és Bahia állam között. Lenyűgöző volt a táj, a fantasztikus strandok, a hatalmas homokdűnék. Nagyon élveztem a buggy kirándulást is!

Egy halastóhoz is elmentünk, ahol halakat etethettünk.

Csodálatos strandon napoztunk, ahol senki más nem volt rajtunk kívül. Az óceánpart csodálatos volt, a homok is gyönyörű. Buggy túrán vettünk részt, megmutatták a tájat, az óceánpartot. Fantasztikus volt!

Egy nap elmentünk São Cristóvão-ba, amely Brazília 4. legrégebbi városa. A város történelmét, művészetét és kultúráját a gyarmati építészetben, templomokban és múzeumokban ismerhetjük meg. A legtöbb templom a São Fransisco tér körül található. Sokat sétáltunk, a túravezetők nagyon kedvesek és viccesek voltak. Két idősebb hölgy is velünk jött, akik ugyanabban a hotelban szálltak meg, ahol mi. Nagyon szimpatikusak és érdeklődőek voltak.

Egy közeli folyón hajókáztunk. Kis időt töltöttünk egy csodás helyen, ahol a folyó eléri az óceánt. Érdekes volt, ahogy a víz alakította a homok formáját. Tovább hajókáztunk, majd néhány órát töltöttünk egy apró szigeten. Sok kis tengeri állatot láttunk, kis kagylót, apró és nagyobb rákot is fogtam a kezemben. Szuper volt!

bolacha do mar

baiacu (gömbhal)

crôa de goré

goré

Sok finomságot is kipróbáltunk. Tengeri ételeket, rákot, kagylót, halat ettünk. Isteni ételek vannak Észak-keleten.

Megízleltem a carne-de-sol-t, ami erősen sózott marhahús, amelyet egy-két napra kitesznek a napra száradni.

Tapiókát is kóstoltunk, ami hagyományos északkelet-brazíliai étel. A tapióka mandióka lisztből készül, palacsintasütőben, de zsír nélkül. Van valamilyen csirízhez hasonló anyag a mandiókában, amitől a hő hatására a kis szemcsék összetapadnak, de nem ragadnak hozzá a sütőhöz. Mint a palacsinta, a tapióka is lehet édes, vagy sós, esetleg édes-sós. A töltelék lehet kókusz, banán, leite condensado, doce de leite, goyaba vagy sajt és sonka. Nagyon finom volt!

A cocada nevű édességet is megkóstoltam, amely egy mandulás, kókuszos krém. Olyasmi íze van, mint a Raffaelónak. A kókuszt sűrített tejjel és cukorral főzik össze és belekevernek mandulát. Kakaósan is készíthető. Nagyon édes desszert.

Sokat nevettünk, barnultunk. Csodálatos nyaralás volt!!! IMÁDTAM!!!