Számolom a napokat

Csak most döbbentem rá, hogy pontosan ott tartok, ahol néhány hónapja is: visszaszámolok... Visszaszámolom a napokat az indulásig. Fekete kereszttel áthúzok  minden egyes napot a falon lógó naptáron, és a pirossal bekarikázott napra pillantok. A napra, amikor elmegyek. Próbálom eldönteni, hogy örüljek, vagy sírjak. Gyorsabban, mint gondoltam az 1 hónap hirtelen 3 hétre, az a 3 hét 2-re változott és mielőtt észrevettem volna, a hátralevő napokat már a két kezem ujjain számolhatom; 10……9……8……7…6… 5…4…3..2..1.

Elhagytam az otthonom, anélkül, hogy tudhattam volna, hogy ez az év mit fog hozni, mit reméljek. Elhagytam a barátaimat, családomat, mindent, kivéve az életem egy kis részét 2 bőröndbe összepakolva könnyekkel a szememben, remélve, hogy minden úgy alakul majd, ahogyan reméltem. Miután túllettem a legnehezebb részen, elköszöntem mindenkitől, akit szerettem, a repülőn ültem félelemmel és izgalommal küszködve, tudva, hogy ez a repülő a világ másik részére visz, távol mindentől, amit ismerek és szembesültem azzal az ijesztő ténnyel, hogy soká lesz a következő alkalom, amikor megint átrepülöm az Atlanti-óceánt.

Végülis minden úgy alakult, ahogyan reméltem, talán még jobban is. Ahogy visszagondolok mindenre, amit megtapasztaltam, nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik mindezt lehetővé tették nekem, mindig kiálltak értem és bíztattak. Nagyon köszönöm a családomnak, a Rotarynak és az iskolámnak ezt a fantasztikus évet.

Az az érzésem, hogy az elmúlt egy évben többet tanultam, mint az egész 17 évemben. Megtanultam, milyen érzés egy új életet kezdeni, amikor senkit nem ismerek, megtanultam értékelni mindazt, amim van, jobban, mint valaha, megtanultam meghozni a saját döntéseimet és helyrehozni a hibáimat. Teljesen különböző életvitelt és kultúrát láthattam. Megtanultam gondoskodni magamról és függetlenné válni és kétszer is megtapasztaltam, hogy a beilleszkedés nem az élet legkönnyebb dolga, de soha nem adhatom fel. Mindig meg fogom találni a helyet, ahova tartozom. És azt is megtanultam, hogy még nehéz időkben sem hagyhatom, hogy lehangoljanak.

Talán szószerint semmi nincs már, amit kellemetlennek találnék, hiszen minden kínos helyzet ami megtörténhet, megtörtént…

Élvezd minden pillanatát az életednek. Éld, ahogy te akarod. Ne vesztegesd az időd aggódással. Utazz a világban!

A cserediákságom olyan volt, mint egy hullámvasút, minden heggyel, völggyel. Volt, amikor küzdenem kellett, de sosem fogom elfelejteni a csodás embereket, akikkel találkoztam, az elképesztő barátaimat, akiket szereztem, és a gyönyörű helyeket, ahol jártam, az isteni ételeket, amiket kóstoltam, és legfőképpen mindig emlékezni fogok, hogyan változtam a cserediákságom alatt.

Őszintén szólva nem akarok elmenni most, de mit mondhatnék? Az otthon, ahol a családom, barátaim és szeretteim várnak rám.

Itt az ideje, hogy elbúcsúzzak, összepakoljak és hazatérjek gyönyörű Magyarországra.